2014.12.13. 21:25
Fahrenheit 451
Közeleg a karácsony, házunk kis ablakain szürke és kenőcsös se ősz, se tél az utca. Gyermekkorom otthona ez, édesapám háza, amiben már a harmadik generáció lakik. Minden fala, sarka valami emléket rejt. Ha bejövök, még néha látom a sajátkészítésű garázst, aminek tetejére a felütött tollaslabdáért dugiba másztunk. A hatalmas szederfát, a hátsóudvar közepén, amit anyukám vágott ki, apám csendes beletörődése mellett, mert első lányomat vártuk és kenőcsös szőnyeggént terült el mindenhol az udvaron édes gyümölcse. Majd a lakásba érve a sok festményt, falon, kanapén, padlón heverve, amitől szorgos kezek szabadítottak meg minket, mikor édesapám magára hagyta a házat, egy alapítványi mentőautó utasaként, mikor stroke-t kapott. Apámé ez a ház és bármi történt, ezen semmi nem változtatott, válás után ő itt maradt és mi mentünk, magányát csak én törtem meg legkisebb gyerekként, aki kijárt hozzá. Hol hétvégén, hol a magam kreálta iskolamentes napokon, betegségre vagy bármi másra hivatkozva.
Szólj hozzá!
Címkék: mese karácsony XX.század
2014.10.11. 23:28
A demokrata nem fél
"Az alkotmány erőssége az állampolgárok elkötelezettségében áll, hogy megvédjék. Az alkotmányos jogok csak akkor vannak biztonságban, ha minden egyes állampolgár kötelességének érzi, hogy kivegye részét ebben a védelemben." Albert Einstein
Szólj hozzá!
Címkék: félelem demokrácia
2014.10.11. 14:02
Előítélet
Rohanok a bankba, boltba, intézni a dolgaim... egy pár jön, karon ülő gyermekkel..
-Elnézést hölgyem-szól a férfi- tudna egy 100-t adni, a gyereknek kell tejre....
-Nem!- csattanok fel és megyek tovább.
Másodpercek alatt a bűntudat, majd dacosan bemegyek a maszek tejeshez és veszek egy tejet.. kiviszem. Megköszöni a férfi, alázatosan.... Folytatom utam, de rosszul érzem magam.....berakom pénzt, megyek vissza, még mindig ott állnak.
- Mennyi idős a gyermek?-kérdezem
- 10 hónapos- válaszol a férfi, aki egyébként mosolyog, amikor visszafele is meglát.
-Meddig lesznek itt?
- Még egy darabig..
- Jó, de meddig, 10 percig még igen?
- Igen.. valószínűleg
- Várjanak meg.
Berohanok a boltba, veszek bébiételt, piskótaszeletet, tejet... fizetek. Kiviszem, megköszönik..
Ma 1500 Ft-ba került, hogy "büszke " lehessek magamra... nincsenek előítéleteim és jóember vagyok... Mára megváltottam a tisztességet, 3 bébiétel, egy liter tej és 2 almáspiskóta volt a bűnbánó cédula ára....
Hát így.
Szólj hozzá!
Címkék: társadalom előítélet szegénység nyomor
2013.09.06. 08:43
Tanmese
Tanmese ma este, egy furcsa franciás este után. Ülök a gépem előtt és elárasztottak az érzelmek és emlékek. Valahogy keserédes az egész, fáj kicsit, mégis simogató. Várom Laci telefonját, Franciaországban van, az idő lelassult és más dimenzióba került, történik körülöttünk a világ és mi várjuk, hogy hazajöjjön. Kis francia zene, a facebook magánya. Belinkelek egy nótát, Piaf, az örök Veréb. És elindul az utazás, magányom oldódik, társra találok, társakra, akikkel együtt utazunk és a Szajna partján sétálunk. Elfog hirtelen egy emlék, felmerül bennem egy arc, édesapámé. A humanistáé, akinek portréja vegyül már a házaspárral, akikkel beszélgetek.
Édesapám nagyon jó ember volt, hogy ezzel a szokásos és elcsépelt fordulattal éljek. Élhetetlen vagy, vágtam fejéhez, tinédzser megforgatom a világot hévvel, amire ő nem reagált, hiába álltam vele szemben elszántan. Általában összevesztünk politikán, súlyos szavakkal illetve egymást, majd bekullogtam szobájába, letérdeltem ágya mellé. Ráhajtottam fejem a vállára, megcsókoltam homlokát, ő ilyenkor azt mondta: na, mi van hülye lányom, csendben térdepeltem mellette, ő zavartan tűrte a pillanatot. Anyám más esett volt, talpig a racionalizmus, a szemrehányás, hogy másnak jobban meg akarok felelni, mint neki és mindenkire van energiám, csak rá nem. Tipikus elvált és a magányos küzdelemben megfáradt, megkeseredett nő, aki élete végéig nem tudta kimondani, még mindig apámat szereti. Ilyenkor apámhoz menekültem, aki kellemesen csak volt. Kifakadtam és panaszkodtam, indulatosan szidtam anyámat, amit ő csak csendesen hallgatott és vagy egy verset rakott le elém, hogy olvassam el, vagy röviden mondott valamit, ami első hallásra teljesen más volt, mint amiről panaszkodtam. Azon a délutánon is hozzá jöttem és elpanaszoltam, anyu szerint mindenki rossz és olyanokra pazarlom a figyelmem, akik nem érdemlik meg, bezzeg a családom, és ő.. Ő, leginkább Ő.
Apám csendesen meghallgatott, majd elkezdett halkan beszélni:
„ Kölcsönadtam pénzt valakinek. Már jó ideje, nekem se volt sok, de nem volt ennivalóra neki. Egy ideig nem is érdekelt, de egy idő után már nem is láttam. Mintha került volna, mintha szándékosan nem jött volna, hogy ne adja vissza. Lassan el is felejtettem, de tegnap rám köszönt:
- Jó napot Jani bácsi. Hoztam vissza a pénzt, ne haragudjon, hogy ilyen későn, meg soká, de sajnos nagyon rosszul mentek a dolgaim.
Apám csendesen elmosolyodott. Látod, kislányom- mondta- hinni kell abban, hogy az emberek jók. Bármilyen kétséged van, szeretni kell őket.”
Kissé zavartan álltam, nem értettem akkor, ott, ezt miért mondta. Kicsit bántott is, hogy nem arra reagált, amit mondtam. Aztán apám elment, elaludt, hiába keltegettem. Utolsó 3 évét velünk töltötte, abban a rettenetes tudatban, hogy a stroke miatt soha többé nem festhet, lányom tanította újból beszélni. De elment, békésen, szinte észrevétlenül, mosollyal az arcán.
Ma, ha megyünk az utcán, sokszor kérdezik a gyerekeim, kik azok rájuk mosolyognak és mondják, na a kis Hajósi lurkók. És csak annyit tudok mondani, ők azok, akiket nagyapátok szeretett.
2013.09.06. 08:30
Üvegtörők
Lassan vánszorgok le a boltba, hátamon zörögnek az üvegek. Utálok üveget visszaváltani. Csörögnek, mintha összelopott kincsek lennének, az emberek felfigyelnek rá. Én meg apró nő vagyok, egy ikea-s szatyorban van a vállamra dobva, egy rakás büdös sörösüveg, mint egy alkoholista család bélyegalbuma. Van, amikor rosszalkodom és környezetvédelem ide, környezetvédelem oda, alumínium dobozos sört veszek életem párjának, amit az életben nem gyűjtök össze szelektíven, sőt sokszor még össze sem taposok, csak ürességével kitölti a kukánkat. Szóval nagyon utálom az üvegeket visszavinni és általában elfelejtek másik táskát csatolni, így undorodva dobom ki a bolt bejáratánál a szatyrot.
Szólj hozzá!
Címkék: társadalom szegénység nyomor
2013.09.06. 08:18
Az Aranyalma "hatalma" családi mese
Éhség sújtja „aranyvárat… bánatos a király lánya,
a gyűrűjét morzsolgatja…a lovagját visszavárja.
Kastélyában magányosan… inasával keseregve,
Kinéznek a régi kertbe…egy almafán elmerengve.
almafán egy aranyalma…ezt egy holló szemelte ki,
dohányt rág a sánta inas…s az aranyhajat fésülgeti.
tanácskoznak..mi is légyen….éhen veszik a két pára,
vesszen holló..légyen alma….…és eleség a konyhára.
„szegény holló”.. mondogatják, s elfordulnak az ablaktól,
esteledik, korgó gyomruk jó szívükkel zakato
Utolsó kommentek