Tanmese ma este, egy furcsa franciás este után. Ülök a gépem előtt és elárasztottak az érzelmek és emlékek. Valahogy keserédes az egész, fáj kicsit, mégis simogató. Várom Laci telefonját, Franciaországban van, az idő lelassult és más dimenzióba került, történik…

Lassan vánszorgok le a boltba, hátamon zörögnek az üvegek. Utálok üveget visszaváltani. Csörögnek, mintha összelopott kincsek lennének, az emberek felfigyelnek rá. Én meg apró nő vagyok, egy ikea-s szatyorban van a vállamra dobva, egy rakás büdös sörösüveg, mint egy…

Éhség sújtja „aranyvárat… bánatos a király lánya, a gyűrűjét morzsolgatja…a lovagját visszavárja. Kastélyában magányosan… inasával keseregve, Kinéznek a régi kertbe…egy almafán elmerengve. almafán egy aranyalma…ezt egy holló szemelte ki, dohányt rág a sánta…